Melegségem története

Nem tudom máig se, hogy az ember miért születik homoszexuálisnak, ez nekem, mint szociológia szakos hallgatónak is érdekes téma, de mivel ez az egyik része az én életemnek, így talán leírom az élettörténetemet.

4. fiúgyermekként születtem a családomba. Azt hiszem mindenki nagy szeretettel várt, bár a szüleim gondolkodtak pár hetet, hogy legyek-e vagy ne legyek, de inkább előbbi mellett döntöttek. Alapvetően boldog gyermekkorom volt, hiszen anyai nagyszülők, szüleim, bátyáim, apámnak Lengyelországban élő testvérei figyelme mind rám irányult. Alapvetően jobban szerettem anyámmal lenni vagy nagymamámmal, aki már akkoriban is idős volt, anyám is és én is kései gyereknek számítunk, apám csak félig számított kis gyereknek.

Egyes kutatások szerint, ha öt évnél kisebb korkülönbség áll fenn a fiútestvérek között, akkor az anya a legkisebb fiú terhességénél valamilyen női hormont kezd termelni, ettől nőiesebb az agyunk? Nem tudom.

3 éves koromban meghalt nagymamám. Előtte óvodába kerültem, és ilyen koromban vettem észre, hogy tetszenek a fiúk, különösen a szőkék. Emlékszem bátyáimmal játszottunk a panel környékén és megbámultam egy Backstreet Boys banda egyik tagjára hasonlító (Nick Carter) kamasz srácot - bátyáim alig tudtak elrángatni onnan. Aztán mikor halasztottam, akkor meg kis Gergőbe szerettem bele, a fiús haja miatt. Óvodásként énekesnőket hallgattam és utánoztam inkább, leginkább Celine Diont tartottam már akkoriban a legcsodálatosabb énekesnőnek.

7 évesen aztán logopédiai előkészítő jártam, majd 10 évesen normális 3. osztályba kerültem, ennek hátrányával, szépségével. Emlékszem ebben a 3 iskolai évbe egy idősebb roma srác tetszett meg, utána ez abba maradt.

5. osztályba kerülve, egy sráccal ismerkedtem össze, aki szintén új gyerek volt, tapasztaltabb Budapesti vagány srác, akivel volt némi szexuális tapasztalatom. Ő nem tartja magát melegnek, én meg úgy érzem, hogy az vagyok.

7. osztályban megismerkedtem egy hittanos lánnyal, 2 évvel volt fiatalabb, csak jártunk, de igazából a különös természete miatt, sajnálatot éreztem iránta. Aztán 7.- 8. osztály közötti időszakban 15 évesen újra előjöttek a homoerotikus vágyak. Tulajdonképpen heteroszexuális pornóesetében a férfit néztem, utána tesóm Kámaszutrájában is pasikat néztem, de még nem vallottam be. Bár másodszülött bátyám előtt lebuktam az internetes előzmények miatt. Utána ősszel apukám halt meg és ez identitásom újbóli felfedezése és a gyász okozta érzések miatt, a lány szakított velem. Elsirattam a dolgot, de továbbra se vallottam be magamnak.

Aztán szakiskolai osztályba kerültem, ott még inkább nehezebb volt, kilógtam, mert lustaságom miatt kerültem be ide, de imádtam olvasni. Leginkább szerzetes akartam lenni, mert úgy gondoltam, hogy ha már nem élhetem meg a vágyaimat, akkor inkább ezeket az energiákat fordítsam másokra.

Aztán 10. osztályban versenyeztem történelemből, majd átkerültem 11. szakközépiskolai osztályba, ahol éppen nyáron a különbözeti vizsgán, irodalmi tankönyvekben felfedeztem pár meleg szerzőt. Aztán elkezdtem bújni a pszichológiai, meg más zenei könyveket és rájöttem, hogy nincs semmi rossz ebben.

Mielőtt végeztem volna itt, történt pár dolog: Egy sráccal ismerkedtem össze a neten, sose találkoztunk, de aztán kiderült pár titok, ami miatt világossá vált, hogy nem ő volt az igazi. Többször vertek át, erre mindenki vigyázzon. Ez idő tájt egy általános iskolás koromból ismert csajról kiderült, hogy leszbikus. Kölcsönösen segítettük egymást és én felvállaltam magam, akkor még biszexuálisként - lányok undorodtak tőlünk, a fiúk meg közönyösen elfogadták a dolgot. Ez idő tájt ismertem meg a kedvenc bandámat a Placebo-t, ahol az énekes biszex, a basszusgitáros meg meleg - ez további erőt adott nekem, hogy felvállaljam magam. Anyámnak levélbe írtam meg, nagynénémnek elmondtam - ő homofób máig – és a bátyáim is tudják.

20 évesen felsőfokú szakképzésre iratkoztam be, médiás végzettséget szereztem itt, no meg egy barátnőt, aki sokat segített az önelfogadásomban. Itt is fel akartam vállalni, de nem voltak annyira nyitottak. A 2 év alatt pár dolog segített: A Sziget Fesztiválon megismertem egy csomó LMBTQ embert, a tanáraim, és pár Hajdúszoboszlón élő meleg emberkét is. Így 2013-ban velük mentem ki a Pride felvonulásra, hiszen ők hozták létre a második egyesületet is, a Debreceni Színtér Egyesületet. Aztán mikor végeztem a szakmai képzéssel, akkor tájt találkoztam egy orvostanhallgató ismerősömmel, akit az óta is jó barátomnak tartok.

20 évesen szociológia szakra jelentkeztem, amit nem bántam meg, hiszen a tanáraim nyitottak az LMBTQ témában, azóta, hol egyesülettel, hol egymagam, voltam képzéseken, LMBTQ filmfeszten, más eseményeken. Az egyetemen egy tanárom hatására, pszichológusnál is voltam, ami tovább segített az önelfogadáson. Ő is azt mondta, hogy éljen meg a vágyaimat. Hát megéltem, volt pár alkalmi szeretőm, de inkább egy tartós párkapcsolatra vágynék egy férfival.

3. szemeszteremet Krakkóban töltöttem, itt is megismertem számos meleget, láttam, hogy milyen az ottani meleg élet, pl. Lengyelországban, több városban is van LMBTQ fesztivál és felvonulás. Litvániában is jártam, ott csak 3 évente rendezik meg a Baltic Pride eseményt, felváltva hol Litvánia, hol Lettország, hol Észtország a rendező és csak hétvégén vannak nagyobb bulik Litvániában. Ennyit a nemzetközi LMBTQ helyzetről.

Jelenleg itthon vagyok, végzős évemet itthon töltöm, 1 évet még itt maradok Debrecenben, utána Budapestre költözök, és ott fogom tovább folytatni a tanulmányaimat.

Köszönöm, hogy megoszthattam veletek a melegségem történetét.

Ádám (24, tanuló)