Ráébredés és színvallás

Azzal a kéréssel fordult hozzám egy ismerősöm, hogy tudnék-e írni egy rövid kis irományt magamról, arról, hogyan jöttem rá, hogy meleg vagyok és hogy miként éltem meg azt jómagam, valamint a családom, barátaim, a környezetemben lévők mikor és hogyan tudták ezt meg, hogyan fogadták a nem mindennapi hírt. Természetesen rengeteg egyéb dologról lehetne itt írni, például, hogy az iskolában, a munkahelyen stb. felvállalom-e, ha igen milyen benyomást keltettem vele az emberekben és másképp néznek-e rám, mint azelőtt vagy teljesen normálisnak tekintik ezt az egészet vagy, hogy amióta tudom magamról és el is mondtam bizonyos embereknek, mennyivel vagyok felszabadultabb, önmagam. Illetve nyilván arról is írhatnék az élet mely területein értek emiatt hátrányos megkülönböztetések, esetleg személyes konfliktusok, egykori barátok elvesztése, kiközösítés. Ezekben a témákban is nyugodtan gondolkozhattok egy ehhez hasonló rövid beszámoló formájában... Ki tudja, talán Te leszel az, aki segít egy hasonló sorsú társának erőt venni magán és kiállni magáért vagy szimplán nem érzi majd magát egyedül, ha tudja, hogy vannak sorstársai. Azonban én kezdetnek egy általánosabb témát választottam, melyet a címben olvashattok.

Erről fogok mesélni nektek attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett bennem a gondolat, hogy meleg vagyok egészen mostanáig, hiszen még most sem tudja mindenki a közvetlen környezetemben, sem a szűk értelemben vett családomban, így ezek az élmények frissek számomra, pedig ennek már sok-sok éve. Már több mint 5 éve vettem észre, hogy valami nem stimmel, értem én ezalatt azt, hogy a lányok nem érdekeltek, persze észrevettem egy csinos, dekoratív kis hölgyet, de semminemű szexuális vonzalmat nem éreztem iránta, pedig ekkor már javában 14 voltam, és lássuk be, a "mai fiatalok" nem vesztegetik az idejüket, ha a felnőtté válás a tét. Elég annyi hozzá, hogy amint elsétált az utcán előttem egy helyes vagy sportos srác rögtön felkeltette az érdeklődésemet úgy, ahogyan azt egy nő sem tudta korábban. Ezt az érzést sokáig (hosszú-hosszú évekig) próbáltam elnyomni magamban, mondván ez szörnyűség, velem nem történhet ez, ez nem normális és különben is, ki akarna önszántából egy kisebbséghez tartozni??!! Próbáltam ellenállni a dolognak, nem figyelni a vonzalomra, amit a saját nemem iránt éreztem és kizárni azt, helyette pedig lányokkal ismerkedni, az ő társaságukat keresni, igen, még szexuális kapcsolatot is teremteni velük, mindhiába. Egyszerűen nem elégített ki a dolog oly módon, ahogy annak ki kell, így aztán kb. 4 év szenvedés és lelki válság után úgy döntöttem, adok egy lehetőséget a dolognak és regisztráltam egy meleg társkereső oldalra, ahol kifejezetten szexet kerestem elsősorban. Természetesen nem akárkivel, de azt akartam kideríteni, hogy tényleg ez az ami érdekel-e és hogy mennyivel lesz jobb fiúval, mint lánnyal... Amint sikerült találnom alkalmas és az én szempontjaimnak megfelelő személyt erre, sort is kerítettünk a találkozóra és meg kell mondjam, sokkal jobb érzés volt egy gyakorlatilag idegen sráccal (persze beszéltünk hosszasan előtte) a szex, mint egy olyan lánnyal, akit évekig ismertem. Ettől a perctől voltam biztos abban, hogy tagadhatatlanul meleg vagyok és szükségem van egy fiúra az életemben, akit a páromként tudhatok, így a társkeresőn immár nem csupán alkalmi kapcsolatot, hanem párkapcsolatot kerestem, mivel azt korábban egy ellenkező neművel sem tudtam volna elképzelni és lehetségesnek tartani.

Nem mennék bele a részletekbe mi hogyan zajlott és milyen érzés volt és abba sem, hogy utána hogyan alakult a társkeresésem, de akit érdekel az adminoknak ír majd egy levelet és ők készséggel továbbítják azt nekem, és amint időm engedi, szívesen válaszolok is rá.

Ugorjunk az időben körülbelül 5-6 hónapot, ugyanis ennyi idő elteltével határoztam úgy, hogy elmondom édesanyámnak a nagy hírt. Nos, ez koránt sem volt olyan egyszerű, mint azt gondoltam, hiszen egyszerűen nem akart a számra jönni a szó, hogy "meleg vagyok", ezért húztam az időt ameddig csak lehetett, talán soha máskor nem beszéltem annyit olyan széles választékú témákban, mint akkor anyummal. Teljesen mindegy volt, csak ne kelljen még mondanom.

Anyukámmal eleve úgy ültünk le beszélgetni, hogy valami fontosat akarok mondani neki, és hogy beszélnünk kell, tehát sejtette, hogy ilyen általános trécselésen kívül más is van még, így aztán másfél-két óra időhúzás után rákérdezett miről szerettem volna beszélni vele. Ekkor még nehezebben találtam a szavakat, de végül sikerült kimondanom, hogy a fiúkhoz vonzódom. A reakciója pedig az volt, hogy úgy értem-e fiúkhoz is? Ezt feszegettük még vagy 20 percen át, hiszen nagyon reménykedett benne, hogy a lányok is képben vannak még, de el kellett szomorítanom, hiszen nem így volt. Ekkor jött a tagadási fázis tőle és egyre csak azt hajtogatta, hogy ez csak a korral jár és a kíváncsiság meg a média befolyása, és hogy kicsapongó vagyok, várjak és elmúlik. Elég volt kétszer elmondania ezt egymás után, hogy kifakadjon belőlem, hogy már voltam fiúval, többször is, sőt barátom is volt hónapokig. Azt hiszem akkor tudatosult benne igazán az, hogy meleg a fia, legalábbis az arckifejezéséből ítélve és abból, hogy utána jött egy még hevesebb már-már paranoiás "visszafordítási fázis tőle a helyes útra". Azt kezdte taglalni, hogy nekem sokkal nehezebb lesz minden az életben, rengeteg diszkriminációval kell majd szembesülnöm, nem fogok könnyen munkát találni, az egyetemen kinéznek majd maguknak, bujkálnom kell, titkolóznom, nem akarhatom ezt. Még jobb, ilyen 20 évvel korábbi sorozatokból merített ihletett, hogy szemléltesse velem, mi is történik a hozzám hasonlókkal, vagyis mi történhet nagyobb eséllyel, mint a hetero fiúkkal, például emberrablás, szex rabszolgák, drogfüggők stb... Poénos volt számomra nagyon, ekkor már nevettem, hiszen akkor még nem is éltem. Fél óra elteltével csillapodni tűntek a kedélyek és megkérdezte tőlem, hogy akkor ez biztos-e, amire a válasz határozott igen volt, amire ő annyit felelt, hogy "ugye tudod, hogy így is szeretlek és elmondhatsz mindent". Ezt egyébként ekkor még nem gondolt komolyan, erre később jöttem rá, mivel szóba sem került a meleg téma, sem az hogy a barátommal mi volt egy-két hétig, csak utána kezdett el érdeklődni ténylegesen mi van velem-, majd megölelt és elkezdett zokogni, én meg érzékeny lelkemnek köszönhetően követtem példáját (nem tudtam megállni).

Azóta eltelt 7 hónap és biztosan mondhatom, hogy nem hogy rosszabb, de még jobb lett a kapcsolat kettőnk között. Már több barátom volt osztálytársak is tudják rólam páran és néhány közeli hozzátartozóm is, ezek már könnyebben mentek és nem is okoztam velük nagy sebet senkiben, azoknak mondtam el eddig, akikben bízom és tudom, hogy tényleg jó barátok vagyunk, így nem is vártam egyebet, mint hogy ugyanúgy jóban legyünk.

Na, hát ennyi lenne az én történetem dióhéjban. Remélem, segít nektek, ha ezt olvassátok, miközben hasonlót terveztek "elkövetni" és csak bátorítani tudlak benneteket, hogy tegyétek meg, sokkal szabadabbak lesztek utána.

Aki pedig ihletet kapott és szeretné megosztani a saját történetét a többiekkel és velem is, az ne habozzon, tegye meg, a fent említett témák bármelyikét választhatod, akár többet is és ne feledd, minél részletesebb, annál jobb!

Anonymus, (19, tanuló)