Coming Out (Előzmények és történetek)

A nevem L, egy 18 éves teljesen átlagos srác vagyok, aki egy vidéki gimnáziumban tanul. Nemrégiben lettem tagja a közösségnek, ennek apropójaként szeretném megosztani veletek eddigi előbújásaim történetét és azok előzményeit.

Körülbelül 2-2,5 éve jöttem rá, hogy nem olyan vagyok, mint a többi srác. Ekkor a legtöbben már jó pár barátnőn túl voltak, míg nekem egyetlen kapcsolatom sem volt. Ezt először azzal magyaráztam meg magamnak, hogy félénk vagyok, ám később beismertem, hogy igazából nem is dobnak fel a lányok. A fiúk viszont annál inkább.

Viszonylag sokáig emésztettem és utáltam magam, nem tudtam elfogadni, hogy sosem lesz "normális" életem és saját családom. Miközben odabent csatát vívtam önmagammal, elkezdtem a neten ismerkedni. Hamar megtanultam, hogy melegként nagyon kell vigyázni a névtelenségre az interneten. Megismerkedtem egy sráccal, aki elsőre tök szimpatikus volt, ám később ráeszméltem, hogy nem az esetem. Ő ezt annyira zokon vette, hogy megfenyegetett, megszerzi a szüleim címét és ír nekik rólam. Két hétig rettegtem, ám szerencsére nem történt semmi. Ezután totál visszafogott és óvatos lettem. Nagyon sokáig nem mertem képet feltölteni magamról egyik ilyen oldalra se. Szerencsére ettől függetlenül szereztem pár barátot, akikkel évek óta jóban vagyok, és sokat beszélek.

Majd tavaly nyáron megismertem A-t, akivel annyira jóba lettem, hogy összejöttünk. Négy hónapig együtt voltunk. Ő volt az első barátom, rengeteg mindenre megtanított. 
Az ő hatására mondtam el az egyik legjobb barátomnak, O-nak, hogy meleg vagyok. Az egész egy augusztusi napon történt, közösségi program volt a suliban. Egész nap nagyon ideges voltam, szinte végi görcsben volt a gyomrom. Mindig vártam a megfelelő alkalomra, hogy végre túl lehessek rajta. Aztán az egyik szünetben végre összeszedtem magam, félrehívtam, vettem egy nagy levegőt és egy szuszra elhadartam neki, hogy mi a helyzet. Ő pedig csak annyit mondott, hogy emiatt nem kellett volna ennyit parázni, hiszen megérti és nincs vele semmi baja. Megköszönte, hogy bízom benne és emlékeztetett rá, hogy ez a bizalom kölcsönös. Azóta bármi történik velem, ami ezzel kapcsolatos, őt bátran kereshetem.

Az első nagy coming out után hatalmas csend következett. A-val egészen télig együtt voltunk, ám én nem éreztem szükségesnek, hogy más is tudjon rólunk O-n kívül. 
Azonban az utóbbi időben rengeteg minden történt a családommal és velem is, melyeknek hatására megváltoztam. Egyre inkább úgy éreztem, ahhoz, hogy magammal jóban lehessek, nem szabadna titkokat rejtegetnem a barátaim előtt. Így legalább annak a másik 3 embernek el kellene mondanom az igazságot magamról, akikkel a legtöbb időt töltöm.

Az első "áldozat" C volt. Őt már ezer éve ismerem, óvoda óta legjobb barátom. Éreztem, hogy nem lesz baja a dologgal, de azért kicsit ideges voltam, mielőtt elmeséltem neki a történetem. A reakciója minden elképzelésem felülmúlta. "Igeeen? Én meg bi. Na, ugye, hogy Tate Langdon (sorozat szereplő) tök cuki?"
Mikor kinyögtem, hogy hát igen, ő bejön, elkezdett elmélkedni azon, hogy amúgy így elég nehéz lehet ismerősöket és barátokat szereznem. És a párkeresés is sok problémát felvet, de ha tud, szívesen segít bármiben. Ezt olyannyira komolyan gondolta, hogy este már a kedvenc színészei képeit küldözgette nekem, hogy rájöjjön, milyen számomra az ideális pasi. :)

Pár nap múlva elhatároztam, ideje továbblépni, jöjjön a következő barátom, D, aki a C fiúja. Mivel C azt mondta, hogy a srác mocsok jó emberismerő, sejti rólam a dolgot, ezért vagy nagyon vigyázzak vele, vagy mondjam el neki is. Én az utóbbi mellett döntöttem.
Éppen nagy betegen feküdtem éjszaka, és nem tudtam aludni, mikor elkezdtünk beszélgetni. Azt mondta, szeretne majd velem dumálni, mert nem akarja, hogy rosszul érezzem magam amiatt, hogy az egyik legrégebbi barátommal van együtt, pláne, ha netán érzek iránta valami többet is. Ekkor kibukott belőlem, hogy teljesen feleslegesen aggódik emiatt, és ennek az okáról én is szeretnék vele beszélni, azt meg pláne szeretném, hogy utána ne nézzen rám másként. Erre annyi volt a reakciója, hogy "Mikor jöttél rá? Mennyi ideje fojtod magadba a dolgot? Már rá akartam kérdezni, csak nem mertem, mert nem akartam bunkó lenni. Egyáltalán nem zavar, sőt, örülök, hogy megkönnyebbülhetsz most már. Ettől még ugyanúgy a legjobb arc vagy ;) " Ezután vagy hajnali ötig beszélgettünk arról, hogy miként ismertem meg magam, mennyi ideig tartott megbarátkoznom a gondolattal stb. Ő kifejezetten sokat kérdezett, néha intim dolgokat is, de egyáltalán nem zavart, örültem, hogy érdeklődik és próbál teljesen megérteni.

Végül a társaságunk utolsó tagjának számoltam be a fejleményekről. A beszélgetés hajnali kettőkor zajlott pár napja, miközben bóklásztunk a városban, élvezve, hogy nem sülünk meg. Valahogy úgy történt, hogy D kérte, hogy dobjunk fel egy témát. Én mondtam, szívesen, de WTF lesz. Erre K közölte, hogy semmi baj. Ekkor benyögtem, hogy meleg vagyok. Kis hatásszünet következett, majd K kibukott, hogy "Mi?! Ezt én eddig nem tudtam? Hát, nincs vele semmi bajom."
Szóval ő is simán, fenntartás nélkül elfogadta a hírt.

Ezek után már elmondhatom magamról, hogy négy coming outon is túl vagyok. A legközelebbi barátaim mind megtudták a legnagyobb titkom, és mindegyikőjük ugyanúgy elfogad, mint eddig.
Úgy gondolom, az, hogy elmeséltem nekik a történetem, egy hatalmas lépés volt számomra a saját lelki egészségem érdekében. Eddig rengeteg kínlódtam azzal, hogy szinte mindenről hallgatnom kellett, mind otthon, mind a barátaim előtt. Ezután sokkal felszabadultabb lehetek, ha még a szüleim előtt nem is, de O, D, C és K társaságában mindenképpen.